Db., 2025.04.18. (Nagypéntek du.) | Ézs 53. r. A magunk útjára tértünk | Sorozat: Ünnepi. nagypéntek |
Most az Úr Jézusra, az Ő szenvedéseire és a kereszthalálára emlékezünk.
Az Ézs 53. része erről szól. Ebből a 6. verset olvassuk el! Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
Különös, hogy Ézs 53. része nem sorol fel konkrét bűnöket, amiket Isten Őrá vetett. Nem beszél gyilkosságról, paráznaságról, utálatos szexuális bűnökről, kapzsiságról, lopásról, bálványimádásról, varázslásról, jövendőmondásról és egyebekről. Egyetlen konkrét bűnt említ, amit ma sokan nem is tartanak bűnnek: A magunk útjára tértünk. Így tévedtünk el, és ebből következik az összes többi bűn!
Szó lesz: 1. Már az Édenben a maga útjára tért az ember. 2. Mindnyájan, mint a juhok eltévelyedtünk. 3. Az Úr mindnyájunk vétkét Ő reá veté. 4. Megrontatott a mi vétkeinkért.
1.) Már az Édenben a maga útjára tért az ember
Isten az Édenben egyetlen-egy dolgot tiltott: Ne egyél a jó és gonosz tudásának fájáról, mert ha eszel, meghalsz. Ez volt az Úr útja, amiről a kígyó le akarta téríteni. Olv. 1Móz 3,4-6. Az ember a maga útjára tért, ami végeredményben a Sátán útja volt. Felülbírálta Istent az ember is: És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre…
A magunk útjára térés a gondolatainkkal kezdődik. Ézs 65,2b: a nép, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán. Ézs 55,8-9: Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
Azóta ez ismétlődik meg számtalan esetben. Egy idő után már a kisgyerek is a maga útját akarja járni. Erre biztatja az embert az ördög, a korszellem, a másik ember, és a saját esze is: El tudod te dönteni, mi a jó, és mi a rossz! Járd a magad útját! Járj úgy, ahogy kedves a szemeid előtt. Teljesítsd ki magadat!
És mindenki a maga útjára tért. Már nem érdekli, mit mond a Teremtője. Nem is hallgatja, nem is olvassa az Igét, Isten Szavát. Megy a maga feje, a maga gondolata után, a maga útján, és tévelyeg! Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk. Olyan útra tértünk, ahonnan nem tudunk a magunk erejéből és a magunk bölcsességével visszatérni a jó útra. A juhokra jellemző, hogy nem tudnak maguktól hazatalálni. Nem olyanok, mint a kutya, vagy a postagalamb. Az eltévedt juh végül elpusztul. A maga útjára tért ember is elpusztul, elkárhozik, ha az Úr meg nem menti.
2.) Mindnyájan, mint a juhok eltévelyedtünk
Az Úr Jézus mond egy példázatot az elveszett juhról. Olv. Luk 15:4-7 Ha száz juh közül egy is elvész, a pásztor ott hagyja a kilencvenkilencet, és elmegy az elveszett után, mígnem megtalálja azt. A példázatot így fejezi be az Úr: 7. v.: Mondom nektek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
Hát van olyan, akinek nincs szüksége megtérésre? Ilyen nincs, de nem mindenki tudja, nem mindenki látja, hogy elveszett. Ez a vakság is az eltévelyedésünk miatt van. Sokan igazaknak tartják magukat, mint annak idején az írástudók és farizeusok. Ők úgy gondolták, nekik nincs szükségük megtérésre. Persze nekik is szükségük lenne, mert így olvastuk: Mindnyájan eltévelyedtünk. Tévelyeg az, aki úgy gondolja, hogy ő jó. Az ön-igaz ember még nagyobb veszélyben van, mint azok, akik elismerik, hogy bűnösek. Hiszen az Ige kijelenti, Zsolt 53,4: Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
Ungár testvér beszélt egyszer egy kisfiúról, Pistikéről, aki a szüleivel elment vásárolni egy áruházba. A nagy tömegben elsodródott a szüleitől, de a sok érdekes látnivaló úgy lekötötte, hogy észre sem vette. Aztán a szülei kérésére bemondták az áruház hangszórójába, hogy: „Pistike, eltévedtél! Gyere a szüleidhez, itt és itt várnak”. A gyerek nem jött, tovább nézelődött. Mikor végre megtalálták a szülei, megkérdezték, hogy miért nem jött a kijelölt helyre. Azt válaszolta: Úgy gondoltam, egy másik Pistikéről van szó, mert én nem tévedtem el.
Így van ez, amikor az Úr megtérésre hívja az eltévedt, a maga útjára tért embert. Egyesek úgy gondolják, hogy másoknak szól a hívás, mert ők nem tévedtek el, csak a világ érdekes látnivalóiban gyönyörködnek.
3.) Az Úr mindnyájunk vétkét Ő reá veté
Az ember tévelygése sokféle bűnnel jár. J. Kr. mindenki bűnét felvitte a keresztre. 1Ján 2,2: És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. J. Kr. mindenkiért meghalt. Mindenki számára lehetővé tette az üdvösséget.
Az evangéliumi beszélő képek c. kis könyvben bibliai igazságokat képekben rajzolt le egy hívő ember, bizonyos Pace. Az egyik képen a kereszt látható, ahová oda van szegezve sok-sok olyan papír, amelyre különböző bűnök vannak felírva. Azt az Igét jeleníti meg, ami a Kol 2,13-14-ben olvasható: megbocsátván minden bűnötöket, az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára. Az ellenünk szóló kézírás a bűneink miatti adósságlevél, és annak ítélete: a halál. Ezt az Úr úgy tette el az útból, hogy halálával kifizette minden ember minden bűnadósságát. De a képen látható egy olyan bűn, ami nincs a keresztre szegezve: „Az Üdvözítő elvetésének bűne”. Aki elkárhozik, emiatt kárhozik el, hogy nem kellett neki J. Kr. Nem hitt Benne. Egyeseknek azért nem kell J. Kr., mert nem tartják magukat elveszett bűnösnek. Mint a farizeus, aki így imádkozott a templomban: Luk 18,11b: Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is. 1Ján 1,8-10a: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt. Az ön-igaz ember hazugnak tartja Istent, és ez nagyon súlyos vád, felségsértés!
4.) Megrontatott a mi vétkeinkért
Az Ézs 53. r-ben sok kijelentés van J. Kr. szenvedéséről, ami azért volt, mert Isten Őt rontotta meg a mi vétkeinkért. Amit mi érdemeltünk, amiért minket kellett volna, hogy Isten megrontson, azt Ő vállalta el értünk és helyettünk. Pl. Olv. 3-5.v. A szenvedéseiről szól a 7. vers is, amiről bővebben szólok. Ézs 53,7: Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! Ebben az Igében számomra az a legcsodálatosabb, hogy az eltévedt juhokért úgy jött el Isten Fia, a jó Pásztor, hogy maga is báránnyá lett. Keresztelő János így mutatta be, Ján 1,29b: Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Az ószövetségben bárányokat áldoztak a bűnökért, de azok a bűnt nem voltak képesek eltörölni. Ezért Isten az Ő Fiát adta, Aki a Zsid 10,14 szerint egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
De ez az áldozat sokba került Neki. Ahogy olvastuk: a mészárszékre vitték, és Ő nem nyitotta meg a száját. Az evangéliumok leírják, mennyit szenvedett: Megalázták, leköpték, arcul verték, kegyetlenül megostorozták, kigúnyolták, végül megfeszítették. De volt egy olyan szenvedése, amit mi fel sem tudunk fogni. Olyan szenvedés, amikor mégis felnyitotta a száját, és kérdezett. Márk 15,34: És kilenc órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? ami megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?
Az Úr Jézus minden szenvedést, gúnyt, megvetést vállalt, mert az Atya akarata volt, és az Atya Vele volt. De a végén a mi bűneink igazi büntetése, a kárhozat zúdult Rá, és akkor az Atya elhagyta. Ezt mi nem tudjuk még megközelítőleg sem megérteni, mert eddig Isten még senki mást el nem hagyott. A kárhozat az lesz, amikor Isten elhagyja az embert. Ez lesz a tűzzel és kénkővel égő tó, ahová a Sátán, a démonok, az Antikrisztus és a hamis próféta kerül.
Akiknek nem kellett az Úr Jézus, az élet, a közösség Istennel, akik tovább járják a maguk útját, azok Isten nélkül az ördögökkel lesznek közösségben egy örökkévalóságon át. Ez rettenetes lesz!
Isten elkészítette a megoldást, és hirdeti az evangélium által. Megdöbbentő, hogy az emberek nagy részének nem kell. Megdöbbentő, hogy a bűnös ember, mint eltévedt juh továbbra is a maga útját járja, és a kárhozat felé halad. Pedig szól az Ige: Ézs 55,3: Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek. De nem hallgatnak az Úrra, mert nem akarják tudni, amit Jer 10,23-ban olvasunk: Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! Az utunkat vagy az ördög, vagy Isten irányítja! Ezért szólít fel az Úr, Ézs 55,7: Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
J. Kr. kereszthalála a mindenség fordulópontja volt. Azért, mert a Sátán lázadása miatt nemcsak az ember, hanem minden beszennyeződött, az egész teremtett világ. Még az egek is. Jób 15,15b: az egek sem tiszták az Ő szemében. Isten J. Kr. kereszthalálával megítélte a mindenséget. Félretette az egész régi teremtést.
De a feltámadásával új teremtés vette kezdetét. Ézs 53. rész a végén az Úr Jézus feltámadásáról is szól. Ézs 53,10b: hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Akik hisznek J. Kr.-ban, akik elfogadják, hogy bűnösök, és bűneiket J. Kr. vére eltörölte; akik elfogadják, hogy J. Kr.-ban ők is megfeszíttettek, de Benne feltámadtak, azok már ehhez az új teremtéshez tartoznak.
Befejezés
Ma, nagypénteken Urunk kereszthalálára emlékezünk. Most azt üzente az Úr, hogy Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk. Péld 14,12: Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út. A magunk útja a kárhozatba vezet! De az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. És az Úr Jézus kifizette bűneink árát, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen, és az élet útján járjunk. Legyen áldott az Úr, hogy élete árán megmentett minket! Ámen.
Ének: 427. Messze szakadtam, ó, Pásztor a nyájtól.